Erőtlenség

Nem tudom, mi van velem napok óta.. Erőtlen vagyok, nincsen kedvem semmihez, jól kajálni meg megmozdulni főleg nincsen.. Ezen a héten is csak négyszer edzettem (Öt vagy hat kellett volna..).
Az idő miatt is a kedvem a béka segge alatt van, a beadandók tömkelege és a szakdolgozatom ott vár, ehelyett három nap alatt majdnem leadaráltam a PPL második évadját. Hát, remek.

Néha rámtör ez a fajta nincs kedvem semmihez, enni akarok úgy mint egy rendes ember, akit pont nem érdekel hogy jaj most megettem egy szelet kalácsot avagy sem.. Néha ezt az egész "figyeljünk arra hogy mit eszünk" dolgot már túlságosan betegesnek érzem, nem lesz bajunk attól ha három napig nem pont arra figyelünk mit eszünk. Nem három nap alatt fog visszajönni az a 7-8 kiló tiszta zsír amit leadtam, és azzal is tisztában vagyok hogy nem három nap alatt fogom leadni azt a maradék 4-5 kiló tiszta zsírt ami még rajtam van.

 

Tehát, itt vagyok most. Jövő héttől elkezdem a Max Insanity-ket, kell egy kis váltás, túlságosan hozzászoktam az első fázishoz, szerintem ez is közrejátszik abban, hogy nincsen kedvem megmozdulni.. Unom kicsit, hogy tudom mi után mi következik, mindig ugyanakkor fáradok el, stb. Ideje kicsit újra elkezdeni feszegetni a határaimat, és már nagyon nagyon nagyon szeretnék kimenni futni, bár ez a jelenlegi fél méteres hóban eléggé mission impossible..

 

Szóval holnaptól visszatérek a három napja valahol elfelejtett normális, számolgatós, diétás kajálásomhoz, új edzéssel, új lendülettel! Befejezem a szakdolgozatom, írom a beadandókat, főzök, takarítok, élvezem a szünetet (vicc).

 

Ééés igen, amire már mióta várok: megyek és veszek egy JÓ futócipőt, mert iszonyat, ami most van.. szó szerint kínozza a lábam futás/tornázás közben, egyik nap le is dobtam magamról torna közben, mert sírni tudtam volna, annyira fájt.. Zokniban a király ugye. Másrészről az ortopédiára is muszáj elmennem, itt biztos nem csak a cipőben van a hiba, hanem lúdtalpra vagy bokasüllyedésre tippelek, és most döntöttem el, hogy ez így nem mehet tovább.

 

Summa summarum: azt hiszem, ha lesz szép új cipőm és edzős cuccaim, és kicsit jobb lesz az idő, ismét teljes értékű tagjává válok a társadalomnak, hahahaha. Micsoda béna, felületes szöveg ez, de tényleg kell ez most, úgy érzem magam mintha több hónapja itthon lennék bezárva, kedvem semmihez, és olyan oisjfifkjsdlkfjmlfsk a hangulatom. És csak ennék, és ennék, és ennék, és nem csak édességet, hanem csak kajáááááááááát!
Na. Biztosan értitek. Ilyen mindenkivel előfordul, és végtére is, emberből vagyok nem?
Tavaszi fáradtság (bár most inkább téli), éljen.

 

Kitartást nekem, vagyis ide nem kitartás kell, csak egy jóóó nagy seggberugás - magamtól magamnak.

xx